Szalay Csaba

Közzétéve: 2023. augusztus 21., hétfő

11 hn

ESFJ

Nyilas

9

1

Az út…

Azon gondolkodom, merre van az út… Merre van az az út, ahol emberek egymás kezét fogva együtt tudnak menni, hogy békében, jólétben olyan életet éljenek, ahol, megnyílik valamiféle transzcendens kapu, ami egy másik tudatszintre emeli az ember pusztító, versengő, harácsoló énjét. Nem tudom, hogy van ez, de jó lenne megtalálni… Jó lenne, mert ami felé tartunk, az biztosan valami olyan felé visz, ahol egyszer csak átszakad valami és mérhetetlen pusztulás lesz az eredménye. Olyan pusztulás, amelyben már nem lesz idő semmire. Több ezer év alatt megismertük a tudat olyan mélységeit, amelyeket csak ember megismerhetett. Van ezernél több szent könyvünk, milliónyi tikos és nem titkos tan, ami mind-mind arról szól, hogy hogyan lehet felemelkedni erről a pusztító szintről és hogyan lehetne megteremteni egy világot, amelyben nem csak béke, de valami olyan is létezik, ami több, mint amit ma gondolunk arról, hogy mire képes a tudat, az energiák és még a fene tudja mi. Valahol, valami mindig félrement, valahol valami mindig átíródott, valahol valami mindig megakadályozta, hogy ez a tömérdek tudás eljusson az emberekhez, vagy ha eljutott is, valami megakadályozta, hogy az emberek magukévá tegyék, integrálják és használják, éljék ezt a mérhetetlen sok tudás és jobbá, többé, „emberebbé” és aztán valami többé váljanak. Elolvastam sok könyvet, meghallgattam sok embert, ami semmi ahhoz képest, amit leírtak már, de mégis azt látom, hogy igenis elérhető lenne, hogy létrejöjjön az a nagy paradigmaváltás, amiről ma beszélünk. A bosszantó, hogy mások, akikkel naponta beszélgetek, szintén így látják, gondolják, vagy hiszik. Látnak így, látnak úgy, de mindenki érzi, hogy lehetséges lenne valahogy. Itt voltak Buddhák, avatárok, Mózes, Jézus, Muhammad, nagy lámák sora, Assziszi Szent Ferenc, Krishnamurti, a Rózsakeresztesek, a Szabadkőművesek akkor hogyhogy nem látom körülöttem a boldog világot? Miért van berohadva mindenki a saját életébe, miért kell mindenki „csakráját nyitogatni”, miért „nem áramlik bennünk a csí”, miért…? Itt vannak körülöttünk a Mesterek, az angyalok és ki tudja még hány ezer – általam ezer életet alatt sem elolvasható – könyvbe foglalt tudás, és azt látom, hogy nem jutunk semmire? Hol megy ez félre mindig, hol veszik el, hogy nem épül be soha, hogy nem értük el 2000-3000 év alatt a kritikus tömeget, ami aztán átbillenti a többit? Valahol valami nem stimmel és egyetlen ember van, aki megadhatja nekem a választ… Egyetlen ember… és az sajnos én vagyok. Hogy el fogok veszni, mint annyian eddig? El… Ez a legvalószínűbb...Egyedül biztos... Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül; ha messzire akarsz jutni, menjetek együtt... You're contemplating the path... Where is that path where people can hold hands and walk together, living lives of peace and prosperity, where some sort of transcendent gateway opens, elevating humanity's destructive, competitive, acquisitive nature to a higher level of consciousness? I don't know how it works, but it would be good to find it... It would be good because the direction we're heading is undoubtedly leading to a point where something will break and immeasurable devastation will result. A destruction where there won't be time for anything anymore. Over thousands of years, we've explored depths of consciousness that only humans could fathom. We have more than a thousand sacred texts, countless hidden and not-so-hidden teachings, all discussing how to transcend this destructive level and create a world in which not only peace exists, but something beyond what we currently conceive of as the capabilities of consciousness, energy, and who knows what else. Somewhere, something always went wrong. Somewhere, something always got rewritten. Somewhere, something always prevented this vast knowledge from reaching people, or even if it did, something hindered them from making it their own, integrating and using it, evolving with this vast amount of knowledge to become better, more, "more human," and then something more. I've read many books, listened to many people, which pales in comparison to what has already been written, yet I see that this great paradigm shift we talk about could indeed be achievable. The frustrating part is that others I speak with every day also see, think, or believe this. They see it this way, they see it that way, but everyone senses that somehow it's possible. Buddhas, avatars, Moses, Jesus, Muhammad, a long line of great lamas, Saint Francis of Assisi, Krishnamurti, the Rosicrucians, the Freemasons – how is it that I don't see the blissful world around me? Why is everyone stuck in their own lives? Why does everyone have to "open their chakras," why doesn't the "chi flow within us," why...? The Masters are here, the angels, and who knows how many thousands – even a thousand lifetimes wouldn't be enough – books filled with knowledge, and I see that we're not getting anywhere. Where does it always go wrong, where does it disappear, why doesn't it become part of us, why haven't we reached the critical mass in 2000-3000 years that would tip the scale? Somewhere, something isn't right, and there's only one person who can give me the answer... One person... and unfortunately, that person is me. Will I get lost like so many before me? Lost... that's the most likely outcome... Alone for sure... "If you want to go fast, go alone; if you want to go far, go together... (szerkesztett)